Nagy Lajos

Tisztviselő, gazdálkodó, városáért hősi halált szenvedett szoboszlói lakos volt. 1888. július 18-án született Hajdúszoboszlón. Édesapja Dr. Nagy Károly, kabai ügyvéd második házasságából született.

Nagy Lajos tiszteletére 1984-ben a város lakossága nevében, az akkor már Közgazdasági Szakközépiskola falára, emléktábla került elhelyezésre.

 

Oborzil Edit


 

Hajdúszoboszlón született 1921. augusztus 8-án. Édesapja, Oborzil Gyula, városi állatorvos, a közélet jeles alakja volt. Édesanyja, Parti Nagy Erzsébet, régi szoboszlói gazdálkodó családból származott.

1996-ban megbetegedett. Kész állapotban lévő harangjait Hajdúszoboszló városának, adományozta. Ezek egy része látható a Szent István parkban 1999-ben felállított harangházban. Oborzil Edit Budapesten halt meg 1996. február 19-én. Földi maradványait Hajdúszoboszlón helyezték végső nyugalomra egy családi sírboltba 1996. március 1-én.

 

Pávai-Vajna Ferenc

 

1886. március 6-án született Erdélyben, a Nagyenyed melletti Csongván. Élete alkonyát a Tolna megyei Máza egyik szegényes bányászházában töltötte, 1964 január 15-én kísérték utolsó útjára. A kezdet és a vég között egy olyan kivételes életpálya rajzolódik elénk, amelynek kohójában eggyé ötvöződött az igéretes tehetség romantikája a folyton megújuló hivatástudattal, az elért s csak remélt sikerek sora a mellőzöttség, a magára maradottság fojtogató keserűségével.

Küzdelmes életét 1964. január 12-én fejezte be a szekszárdi kórházban, és három nappal később a mázai temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálának oka szívtrombózis volt. A fehér szakállú és alacsony termetű, "különös öltözékű" öregember, kezében agyonhasznált aktatáskájával, hosszú nyelű geológus kalapácsával több már nem járta a Máza környéki tájakat, ahol visszaköszönt neki minden darab kő, minden dombhajlat és hegygerinc..

 

 

Pénztáros István

 

Karcagon született 1857. július 27-én. Édesapja, Prihisztál János még születése évében meghalt. Édesanyja egyedül nevelte és iskoláztatta. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Karcagon végezte. Jogi képesítést az Egri Jogakadémián szerzett. Nevét ezekben az években magyarosította. Az akadémiai tanulmányai befejezése után 1882-ben került Hajdúszoboszlóra. Előbb Tury Albert ügyvéd mellett joggyakornokoskodott, majd 1888-ban városi rendőrkapitánnyá választották. Tíz évvel később Hajdúszoboszló főjegyzője lett. Ezt a tisztséget 22 éven át haláláig viselte. Hivatali kötelességét példás szorgalommal és felelősséggel látta el. Ezért a város lakossága nemcsak tisztelte, de szerette is.

Irodalmi munkásságát elbeszélései alkották, írásai újságokban, az Új Időkben és más folyóiratokban jelentek meg. Témái a kortársadalmi életéből vett történetek, valamint Hajdúszoboszló múltjának eseményei. Könyvalakban jelent meg: "Szoboszlói ördöngős Anna boszorkánypere" c. műve. Az 1700-as évek elején játszódó kalandos, romantikus történet valós alapja a város jegyzőkönyvében található meg. Az 1848-49-es szabadságharc eseményeit a "Derűs és Borús napok" elbeszélés sorozatban írta meg. Ördöngős Anna történetét az 1970-es években az irodalmi színpad is bemutatta. Váratlanul halt meg 1910. szeptember 3-án. Sírja a vénkerti temetőben van.

 

Rakodczay Pál


 

Tanító-tanár, színházigazgató, színikritikus. Nem hajdúszoboszlói származású személy, csupán három évig tanított az itteni polgári iskolában. Különleges működési és érdeklődési területe folytán mégis érdemes életútjának legfontosabb állomásait felsorolni. Pesten született polgári családból 1856. június 15-én. Korán özvegységre jutott édesanyja nevelte. Gyermekkorában megismerte a zene, az irodalom a színészet érdekességeit. Elhatározta, hogy színész lesz. A gimnázium negyedik osztálya után abbahagyta tanulmányait, hogy nagy álmát megvalósítsa. Ehhez azonban pénzre volt szüksége. Könyvkereskedősegéd lett, és hét éven át gyűjtögette a pénzt a színészetre. Közben leérettségizett és katona is volt. Jelentkezett a Színi Tanodába, de nem vették fel.

Szentendrei otthonában Rakodczay Pált 1921 áprilisában meglátogatta Jászai Mari művésznő, akiről többször is írt. A színészet a színház szerelmese akkor már betegeskedve nagy nyomorban élt. Szentendrén 1921. június 6-án meghalt.

 

Rácz György

 

 

Szabó László

 

Szobrászművész. Debrecenben született 1917. szeptember 8-án. Édesapja Szabó László gazdálkodó, anyja Bodnár Eszter. Hajdúszoboszlón 14 éves koráig élt, aztán Debrecenben lakott, ott érettségizett. 1940-43 között jogot tanult a debreceni egyetemen. A frontvonal közeledtével 1944-ben Siófokra távozott. A háború vihara onnan is tovább sodorta Bécsbe, majd Svájcba. 1947 nyarán Franciaországba került, ahol életútja döntő fordulatot vett. Egy lebombázott székesegyház helyreállításában vett részt, amikor is a középkori kőfaragók alkotásai felkeltették érdeklődését.

Magyarságát soha, sehol sem tagadta meg. Nevét nem változtatta meg. Magyarországon először 1968-ban Budapesten volt kiállítása. Hajdúszoboszlóra 1970-től járt haza. A Napisten c. szobrát 1972-ben a városnak adományozta és ez a Csónakázó tó vizében lett felállítva. Ezután széles körben ismerős alakja lett Hajdúszoboszló társadalmának. A Bocskai utcán vásárolt és felújított háza előkertjében naponként láthatták alkotásait az arra járók. Művészeti törekvéseit a szobrászat és az építész összehangolása kísérte. Az anyagot a természet különös átalakító munkájához hasonlóan kívánta formálni. Sokféle terve megvalósítására a sors kevés időt engedélyezett számára. Az 1980-as években betegség támadta meg, és 1984. december 17-én meghalt. Párizs mellett, Ravanelben temették el december 20-án.

 

Szívos Béla

Református lelkész, tanár, hírlapíró. Hajdúszoboszlón született l846. május 7-én. Édesapja Szívos Mihály református lelkész, aki 1843-ban Kunmadarasról került Hajdúszoboszlóra, édesanyja Váradi Judit.

Szívos Béla Budapesten halt meg, 1912 április 1-én. Végakarata szerint Hajdúszoboszlón temették el április 9-én, a vénkerti temetőbe.

 

Szép Ernő

Ő az 1884-es esztendő egyik középső napján, június 30-án. Tíz év, tíz tehetség, összefogó köldökzsinóruk a Nyugat. A nyugat gyermekei voltak abban a tekintetben, hogy az európai kultúra szintjén álltak, s a Nyugat lett gyermekük, az új irodalom, az új művészet orgánuma.

Szép Ernő Huszton született, de apai és anyai ágon egyaránt az Érmellékről származott - Ady szülőföldje, a hepe-hupás vén Szilágyság mellől, közel a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek szülőfalujához.

Sorra jelennek meg művei: 1988-ban Szoboszló kiadásában a Felnőtteknek című önéletrajzi regénye, melynek minden sora Szoboszlóról és az áldott gyermekkoráról szól, amelyben utoljára volt boldog, s ez boldogsága 1941-ben mikor e művet írta, lefedte, eltakarta a férfi boldogtalanságát, végtelen szomorúságát. 1989-ben Réz Pál újra kiadja összes verseit, Hét szín címen, 1992-ben Márványi Judit és Benedek Mihály Kispanasz címen jelentetett meg kisprózájából, örömünkre olyanokat is, melyeket sem kötetben, sem folyóiratokban nem olvashattunk eddig. 1995-ben Bárdos László gondozásában a Magyar Költészet Kincsestára sorozatban az Összegyűjtött versek, 1996-ban a Magyar Próza Klasszikusai sorozatban Lila akác című regényét jelenteti meg az Unikornis Kiadó, a Magyar dráma gyöngyszemei sorozat 2. kötetében, melyet ugyanaz a kiadó bocsájtott útjára 1995-ben a Május és a Kávécsarnok, két egyfelvonásos Szép Ernő gyöngyszem is helyet kapott. Gyönyörű sorozat, melynek méltó folytatása mellszobrának felállítása a nevét viselő kollégium udvarán, a Közgazdasági Szakközépiskola közelében, az ifjúság valóságos és jelképes útvonalán, hogy nap, mint nap megmutathassa neki arcát, s tanulhasson tőle - reményeink szerint - szép emberséget, hasznos és boldog életet.

 

 

Thököly Imre

Gróf, Felső- Magyarország és Erdély fejedelme. Késmárkon született 1657. szeptember 25-én. Édesapja Thököly István felvidéki főúr, a Habsburg ellenes szervezkedések egyik fontos személyisége. Nagy vagyonára a bécsi udvar szemet vetett. Egyik erősségét, Likava várát a császáriak ostrom alá vették. Innen sikerült a 14 éves Imre grófot kiszöktetni. Erdélybe menekült. Alig volt 20 éves, amikor a kuruc hadak közt a Felvidéken jelentős sikereket ért el a császári csapatokkal szemben. Ezzel valójában már az 1670-es évek­ben elindította a Habsburg ellenes függetlenségi harcot.

1680. január 8-án Hajdúszoboszlón a kuruc hadak fővezérévé választották. Ez év nyarán csapatai a Felvidéken portyáztak és elfoglalta Késmárkot. 1682-ben házasságot kötött I. Rákóczi Ferenc özvegyével, Zrínyi Ilonával, így a hatalmas Rákóczi vagyon is a függetlenségi harc támogatását szolgálhatta. Ebben az évben a török segítségével, Füleken Felső-Magyarország fejedelmévé választották. A szultán királyi címet adott neki, de ezt ő nem használta.

A török 1683-ban ostrom alá vette Bécset. A próbálkozás vereséggel végződött. Ez Thököly és a függetlenségi harc sorsát is megpecsételte. A törökök ellen megindult nagy császári támadás során kurucai átpártoltak a császáriakhoz, nem kapott segítséget a törököktől sem. A szultán 1683-ban Nagyváradon elfogatta Thökölyt azzal a céllal, hogy a császáriaknak kiadja. A felső-magyarországi fejedelemség összeomlott. Zrínyi Ilona, aki Munkács várát éveken át hősiesen védte a Habsburg csapatok ellen, kénytelen volt azt feladni. Két gyermekét Rákóczi Ferencet és Ilonát Bécsbe vitték.

Thököly Imre török segédlettel 1690-ben visszatérhetett Erdélybe, ahol fejedelemmé választották. Néhány hónap múlva azonban a király csapatai kiszorították az országból. Ez idő alatt egy elfogott osztrák generális ellenében sikerült feleségét is kiszabadítani. Tovább harcolt a törökök oldalán a Habsburgok ellen, de ezeket a küzdelmeket nem kísérte szerencse. A törökök veresége után 1699-ben megkötött karlóczi béke kimondta Thököly és hívei száműzetését. A szultán a kis-ázsiai parton jelölte ki tartózkodási helyüket.

Még megérte mostoha fia, II. Rákóczi Ferenc 1703-ban megindult szabadság­harcának kezdetét, de abban betegsége miatt már nem tudott részt venni. A kisázsiai Nikodémiában halt meg 1705. szeptember 13-án. Ott temették el az örmény temetőben. Hamvait 1906-ban hazaszállították, és a késmárki evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomra.

 

Tóth Lajos

Kántortanító, ének-zene tanár, a hajdúszoboszlói ének-zenei élet megalapozója.

Túrkevén született 1872. november 6-án. Édesapja Tóth Sándor, édesanyja Nemes Eszter, de nagybátyjánál, Nagy Balázs furtai tanítónál nevelkedett. Tanítói környezetből vezetett az útja Debrecenbe, ahol a Kollégium tanítóképző intézetében 1891-ben szerzett kántor-tanítói oklevelet. Még ez évben, mint helyettes "énekvezér", Hajdúszoboszlón kapott állást a református egyháznál. Már ekkor a polgári iskolában éneket tanított, magán zeneiskolát szervezett és a megalakuló városi dalárda karnagya lett. Szoboszlói kántor-tanító volt, amikor 1894-ben feleségül vette Bíró Erzsébetet, a derecskei református lelkész leányát. Házasságukat igen gazdag gyermekáldás kísérte. Több gyermeke a magyar szellemi-kulturális élet kiválósága lett.

. Kitört a II. világháború. Hazánk, és különösen a Dunántúl, 1944-ben súlyos harcok színhelye lett. Tóth Lajos ezekben az időkben Fejér megyében, Soponyán lányánál tartózkodott. Itt lelte halálát 1944. december 10-én lányával együtt.

 

 

 

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár