Városháza
A régi nádfedeles városháza helyett, mely rendeltetésére már alkalmatlannak bizonyult, újat kellett építeni. A református templomot felépítő Rabl Cornelius debreceni mesterrel létre is jött az egyezség. A mester elkészítette a tervrajzot, és 1818. május 20-án "letétetett a fundamentuma a templommal által ellenben építendő városházának." A "Belső csapszék" helyére emelt egyemeletes épület bejárata az udvar felől volt. Mindkét szint helyiségei előtt bolthajtásos folyosó húzódott. A földszintről a bolthajtások közt felmenő hat oszlop tartotta az emeleti folyosót és a tetőzet udvarra eső szakaszát. A folyosókról nyíltak a hivatali helységek bejáratai. Az emeletre vezető lépcső alatt kapott helyet a fogda. A templom felé néző utcai homlokzat az által, hogy a középső rész, melyben a nagy tanácsterem kapott helyet, egy méternyire kijjebb lett helyezve a másik két falsíktól, az épület hármas tagozódású lett. Az építkezés 3 évet vett igénybe. A munkálatok utolsó szakasza az ablakok üvegezése és a sárkemencék elkészítése volt. Ugyanis a hivatali helyiségeket szalmával, csutkával fűtötték. "Vaskemencék" csak később kerültek a szobákba. A városháza templom felöli részén 1935-ben egy figyelemre érdemes átalakítás történt. Az egykori strázsamestei szoba feláldozásával itt nyitottak főbejáratot. Az átalakítást, és a díszkapu elkészítésének költségeit Stahler Dániel, helybeli gazdag és előkelő személy vállalta.
Református templom
A romos templom helyreállítása 1711-17 között történt meg. Az eredetileg gótikus templom ekkor veszítette el íves formáját. Az egyhajós templom mennyezete egyenesvonalú deszkaburkolat lett. A békésebb időkben egyre növekvő lakosság számára a templom szűknek bizonyult. Bővítése és egyben átalakítása elkerülhetetlen eltt. Éveken át tartó vita után az egyháztanács úgy határozott, hogy a meglévő templomot két oldalhajóval bővítik. A kőműves munkát végző Rabl Cornelius debreceni kőműves 1810 májusában a munkához hozzákezdett, és 1813 nyarára azt befejezte. Ezután következhetett a templombelső kialakítása. A legnagyobb munkát a karzatok elkészítése jelentette. Boros István és Agárdi István helybeli asztalosok az előmunkálatokat 1811-ben elkezdték. A befejezésre 1816-ban került sor, amikor Szőke Sándor szintén helybeli asztalos a festést elvégezte. Ugyancsak az ő munkája a szép faragványokkal díszített Mózesszék, melyet 1816-ban a karzatok készítésével egy időben adott át az egyháznak. Több ütemben készültek el a templom ülőhelyei, a padok. Úgy a karzat, mint a padok világoskék színre lettek festve. A szószék Kornis Gábor mester munkája. 1814. december 4-én Lukács István lelkész avatta fel. A megújult templomból nem hiányozhatott az orgona sem. Elkészítését Krämmer János nagyváradi orgonakészítő mester vállalta fel, és azt 1817. október 26-ra szerelte össze. Az orgona a balmazújvárosi út felől eső kisebbik karzaton kapott helyet. Az első orgonista Bakonyi György iskolai rektor volt. A végső festési munkákat Dorogi Képíró Szüts János 1818 júliusában fejezte be. Az orgona fekete színű lett.  Javában folytak a nagy építkezések, amikor 1814-ben a tornyot villámcsapás érte és tetőzete megrongálódott. Újjá kellett építeni. Erre azonban csak 1828-29-ben adódott lehetőség. Ekkor Beregszászi Pál debreceni rajztanár tervei alapján Ruchner Ernő szintén debreceni ácsmester és Kőhler György kőműves mesterek feljebb emelték a torony falazatát, és elkészítették tetőzetének faszerkezetét. Erre helyezte rá Jeger József rézműves a 30 mázsányi rézborítást. A csúcson aranyozott díszekkel ékesített toronygombba emlékeztető iratot helyeztek, valamint a városi és egyházi elöljáróság névsorát. A toronygombot 1829. június 27-én vonták fel az 54 méter magas torony csúcsára. Az átépítés során a templomkülső klasszicista jegyeket kapott, míg a belső bolthajtásaival, bővítéseivel tágas teret biztosított mintegy 1500 hívő számára. Többszöri felújítás után a templom ma ebben a formájában látható. A templombővítés szükségességének felmerülése óta sok minden történt a templommal. A változatos eseménysorozatból három fontos dolog említendő meg: 1.) Az 1817-ben készült orgona az 1900-as évek elejére elhasználódott. Az új orgona nem a régi helyére, a karzatra került, hanem vele szembe a jelenlegi helyére. Ehhez az ott lévő karzatot el kellett bontani, ami a torony előtti templombelső teljes átalakítását kívánta meg. Az új - a jelenlegi - orgona 1906. szeptember 2-án szólalt meg először a hajdúk letelepítésének 300. évfordulóján. 2.) A torony 1944. október 9-én a város körül folyó harcok során ágyúgolyó-találatot kapott. A délnyugati oldal erősen megsérült, a tetőzet is megrongálódott. A rombolás helyreállítása 1945-ben megtörtént. 3.) 1999-2000-ben a templom kívül-belül megújult. Felújításra került a tetőzet, élénkebb színeket kaptak a külső falak. A templombelső megsüllyedt járófelülete rögzítve lett. Korszerű fűtéstechnika által több évtizedes gond oldódott meg. A torony és a templom a felújítást követően esti fényszórós megvilágítást kapott. A városközpont emelkedett hatást keltő, szép látványa lett. Egyéb építmények,műalkotások,szobrok:
Bika vendéglőA vendéglátóhely 1871-ben készült el.
TemplomerődA város központjában látható a középkori erődfal maradvány egy épen maradt tornyával. A mai református templom "élete" alatt Az erődfalat szabályos távolságban kifelé és befelé szélesedő lőrések törik át, amelynek kilövő nyílása kulcslyuk alakú. A fal megerősítésére szolgáló kis toronyba az udvarról bejárati ajtónyíláson jutunk, melynek belső teréből a védőfalhoz hasonlóan lőrések nyílnak. Belső terét félgömb boltozat zárja le, míg az építményt csúcsos toronysisak fedi, melynek zsindelytetejét illetve a megromlott állapotú falat az 1960-as években állították helyre.
I. világháborús emlékmű:Református templom kertjében találjuk meg városunk I. világháborús emlékművét.A város elégedett lehetett Somogyi Sándor szobrászművész köztéri munkájával (ugyanis a Gönczy Pál mellszobrot ő készítette el, 17 évvel korábban), mert az I. világháborús emlékmű elkészítésével is őt bízta meg. A pénzt az emlékműre közadakozásból gyűjtötték, de szép lassan gyűlhetett, mivel az avató-ünnepségre csak 1927. október 20-án kerülhetett sor. A krónikákból kiderül, hogy a város kasszája szinte üres volt, az
emlékmű avatására mégis nagyszabású ünnepségsorozattal készültek, ahol az egész város mozgósítva volt, a lovasbandériumtól az iskolákig. Az emlékmű avatására meghívták Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, tették ezt azért is mert az ekkortájt feltört gyógyvíz és gáz hasznosításának megvalósítása óriási anyagi gondokat okozott a városnak, így a kormányzótól pénzügyi segítséget reméltek. Ezért aztán nem sokat törődve azzal, hogy egy háborús emlékmű avatására kerül sor, melyen 1051 szoboszlói hősi halott neve található, színes külsőségekkel, egy 500 fős bankettel zárták az ünnepségsorozatot. A régi gondok, ünnepségek azóta feledésbe merültek, az emlékmű maradt, melynek talapzatára a hozzátartozók a mai napig lerakhatják az emlékezés virágcsokrait.
II. világháborús emlékmű:
Május 9-én volt 64 éve annak, hogy századunk legpusztítóbb háborúja a II. világháború véget ért, és amelyben Szoboszló a lakosságának számarányához viszonyítva az egyik legtöbb áldozatot hozó települések közé tartozott. 737 hősi halottat vettek nyilvántartásba, de a valós áldozatok, eltűntek száma ennél jóval több volt. A háború után, évtizedekig még gondolni sem lehetett arra, hogy emlékművet állítsunk halottainknak. 1988-ban végre elérkezett az idő, hogy a II. világháborús emlékművét is felállíthassa a város. A kezdeményező a Hazafias Népfront Városi Bizottsága volt, mely előbb egy "Emlékbizottságot" hozott létre, majd gyűjtést indított el az emlékmű létrehozására. Miután a lakosok és a város támogatás által a pénz összegyűlt, megbízták Bene Miklós szobrászépítészt a mű kivitelezésére. Az avatásra 1990. május 5-én került sor. Az emlékművet készítő művész sajnos 1991. januárjában tragikus hirtelenséggel elhunyt. 19 éve áll tehát a Hősök terén ez a három tagból álló emlékoszlop, melyből egy a magyar hősi halottak nevét, egy pedig a városunkból elhurcolt zsidó áldozatok neveit tartalmazza.
A növekedés szimbóluma:
A Gyógyfürdő főbejárata mellett lévő parkban állította fel a Szoboszlói Kulturális Közösség Szabó László "A növekedés szimbóluma" című bronz- szobrát. Az alkotást a művész családja bocsátotta a város rendelkezésére. A szobor felavatására 1992. szeptember 8-án, Szabó László születésének 75. évfordulóján került sor. Szabó László 1917-ben született Debrecenben, a család hamarosan Szoboszlóra költözött, így gyermekkorát városunkban töltötte. Erre felnőtt korában egy versében így emlékezik: "Sorsom ott kezdődött, Ez az erős kötődés a szülőhazához meghatározója lett egész életének, művészetének. Talán azért is, mert 1944-ben elhagyta az országot, Franciaországban, Németországban élt és vált Európa szerte, sőt a kontinensen túl is elismert művésszé. A világ számos nagyvárosában, azok múzeumaiban találkozhatunk szobraival. A hetvenes évek végétől kezdve egyre gyakrabban látogatott haza, és egyre több időt töltött Bocskai utcai házában. 1984 decemberében a család és a barátok hiába vártak, már nem tudott hazajönni. A Párizs melletti Ravenelben helyezték örök nyugalomra.
Bocskai István lovasszobra:
Ekkor hosszú szünet után 1945-46 táján merült fel ismét a város vezetőiben a Bocskai szobor ügye. Megbízzák Medgyessy Ferenc debreceni szobrászművészt. A művész a modellt agyagból el is készíti és bemutatja az Ő stílusára jellemző zömök, erőteljes Bocskait, de ez a szoborállítási kísérlet is valahogy elsikkadt ugyanúgy, mint a később bronzba öntött modell, melyet a város az özvegytől 1972-ben megvásárolt. A város harmadik szoborállítási kísérletét végül siker koronázta. A Városi Tanács 1969-ben felkérte az akkortájt igen sokat foglalkoztatott Marton László szobrászművészt a szobor elkészítésére. Az alkotás igen hamar még abban az évben elkészült, e felavatására csak három évvel később, 1972-ben került sor. És azóta immár 37 éve díszíti városunk főterét. Egy 1905-ben íródott tárcában - mely 2005-ben játszódik - arról kesereg a "jövőbelátó" újságíró, hogy száz év alatt sem sikerül a Bocskai szobor felállítása. Szerencsére nem lett igaza.
Dr. Pávai Vajna Ferenc mellszobra:
A megbízó Hajdúszoboszló Város Tanácsa volt, az avatóünnepségre 1989. május 26-án került sor, Pávai Vájna Ferenc halálának 25. évfordulóján. 123 éve szüle- tett ez a nagyszerű tudós, akinek nem túlzás, azt köszönhetjük, hogy városunk kiemelkedett a szürke hajdú- sági mezővárosok sorából, és mára - idegenforgalmi szem- pontból - a megye legjelen- tősebb települése lett. Pávai Vájna Ferenc az erdélyi Csongován született, iskoláit Nagyenyeden végezte. Majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott geológiából. Az első (1924-25) sikeresen végződő tiszántúli fúrásának eredményeként 1091 méter mélyből feltört 73 fokos gyógyvizünk. Majd ezt követően Karcagon, Debrecenben, Szolnokon és Szegeden is. Eredményes munkájára külföldön is felfigyeltek, dolgozott Ausztráliában, Franciaországban. Csak hazája megbecsülését nem érezhette soha, és Szoboszló városáét sem. Ugyanis 1962-63-ban lakáskérelemmel fordult a városhoz, melyet elutasítottak - így számkivetetten halt meg, egy Baranya megyei kis falu bányászlakásában, 1964-ben. Az 1976-ban, a város által adományozott posztumusz díszpolgári cím túl késői megbecsülése volt munkásságának.
Gönczy Pál mellszobor:
Külföldi tanulmányútjain is meggyőződött nézetei helyességéről és arról is, hogy az elméleti oktatás mellett milyen fontos nevelő hatása van a gyakorlati ismeretek elsajátításának. Tevékenységére már 1848 előtt felfigyeltek, de csak a kiegyezés után kerülhetett Eötvös József Közoktatási és Vallásügyi Minisztériumába, és tevékenyen vett részt az 1868-as Népiskolai Törvény előkészítésében, végső formába öntésében. Sokoldalú tevékenységére jellemző, hogy írt ABC-s könyvet, tervezett iskolai térképeket, megírta az első magyar nyelvű növényhatározót, tervezett iskolai bútorokat, és nagyon fontos, hogy pedagógiai elvei között, már akkor lényegesnek tartotta az egyéniség tiszteletét, a testi fenyítés elítélését. Megbecsülésére jellemző, hogy már kortársai kezdeményezték egy Gönczy szobor felállítását. Végül 1910. szeptember 4-én a Hajdú Vármegyei Tankerületi Tanítók Gönczy Egyesülete kezdeményezésére - közadakozásból - a református templom mellett felavathatták, Somogyi Sándor által készített mellszobrát. Az avatás alkalmából díszközgyűlést tartottak a Polgári iskola tornatermében, méltatva Gönczy Pál munkásságát, majd este hangversenyt rendeztek a Kisbika Szálló dísztermében. A jelenleg is köztéren álló alkotások között ez a legrégebben felavatott köztéri szobrunk, melyet mind a mai napig láthatunk.
Harsányt Bálint emlékműve:
Harsányi Bálint 1820-ban született Hajdúszoboszlón. Élethivatásául a katona pályát választotta.A Császári és királyi huszárezred 2. századában szolgált, Galíciában. Itt értesültek a készülő 1848-as forradalomról és kezdeményezésére 131 bajtársával elhagyták ezredüket, és hazaszöktek Magyarországra, a haza és a forradalom védelmére. Az 1849-es tavaszi hadjáratban, már mint huszárkapitány vezette seregét. A rákosmezei csatában halt hősi halált. Sajnos az emlékoszlop felirata helytelen, mivel azt olvashatjuk rajta, hogy a "Nemzetgyűlés hívására" jöttek haza. Ez azért nem történhetett így, mert a Nemzetgyűlési választások csak hazaérkezésük után kezdődtek el, és az csak ezután ült össze. Harsányi Bálint legendás alakját több irodalmi, képzőművészeti alkotás, sőt film is idézi (pl. Jókai Mór: Kőszívű ember fiai, Kósa-Sára-Csóri: 80 huszár).
Szoboszló 900 éves emlékműve:
Ugyanis I. Géza király 1075-ben a garamszentbenedeki konventnek adományozta Zobozlau Wasar királyi vámjának felét. Mivel környékünkön még csak hasonló nevű település sem volt, ezért biztonsággal mondhatjuk, hogy az adománylevélben feltüntetett név Szoboszlót takarja, mely akkor már vásározó hely volt, vásártartási joggal. Maga az emlékmű Horváth János szobrászművész alkotása, egy 4 m magas oszlop, melynek előlapján a következő szöveget olvashatjuk, "1075-1975 településünk első említésének 900. évfordulóján tisztelettel emlékeznek elődeikre az utódok". Ezt a gondolatot illusztrálja a művész az oszlop mind a négy oldalán mészkőbe faragott domborművein, mely Bocskai fejedelmet és hajdúit ábrázolja. A szoboravatás érdekessége, hogy azt nem 1975-ben a tényleges 900 éves évfordulón, hanem egy évvel később, 1976. november 6-án avatták.
Református fiúiskola:
A XVIII. sz. második felében 500 fölé emelkedett az iskolába járók száma. A tanulók nagyobb része fiú volt. Az elhasználódott és már szűkösnek bizonyult épület helyett, mely a jelenlegi Gönczy Pál iskola helyén állott, újat kellett építeni. Az egyházi elöljáróság határozata szerint: "A férfi gyermekek oskolája téglából építtessék..."
A XIX. sz. első felében a 7-13 éves gyerekek mintegy fele járt iskolába. Amikor 1868 után a tankötelezettséget törvény szabályozta, jelentősen megnövekedett az iskolai tanulók száma, több tanteremre lett szükség. A több, mint 2000 tanköteles számára csak 1911-ben épült meg a "nagyiskola". A ma is álló épületet Bisothka István debreceni építész készítette. Az új iskolában 26 tanterem, díszterem és más helyiségek is voltak. A tanerők számát 22-ről 26-ra növelték. Ez az iskola sokáig megoldotta a református tanulók elhelyezését. 1948-ban államosították az iskolákat. A református fiúiskolából 1. sz. Állami Általános Iskola lett. Sokféle tantervi, szerkezeti változás közepette az iskola eredményesen tudta feladatait megoldani. Az 1950-90 közötti évtizedekben csakúgy, mint azt megelőzően, sok kiváló tanulót bocsátott ki falai közül a középiskolákba. Közülük többen a magyar közélet, a tudományok, művészetek jeles személyei lettek. Az 1. sz iskola 1975. május 31-én felvette egykori tanulója, Gönczy Pál nevét. A legutóbbi változást az iskola történetében az jelentette, hogy beiskolázási körzete megváltoztatásával a korábban két iskola közt megosztott egész épülettömb, a Gönczy iskola kezelésébe került. A kialakítandó 24 tanulócsoporttal a város legnagyobb iskolája lett.
Református leányiskola:
Református leányiskola önálló igazgatású intézménnyé |
A városháza mai formája 1896-ban a honfoglalás milleniumának évében alakult ki. Ekkor toldották hozzá a Rákóczi út felé eső negyedik szakaszt. Ez ugyanúgy előrébb került, mint a korábbi épület középső része. Ez által nyerte el a városháza homlokzata mai alakzatát.
1950-től az adóhivatal helyén a honvéd kiegészítő parancsnokság működött. Ezt követően az egész épület a vendéglátó vállalat használatába került. Változott a neve is. 
Volt Délibáb presszó, sokáig "Bástyának" nevezték, és nevezik még a mai napig is, bár 2005-ös felújítása óta "Nelson" névre hallgat.
többször átépítésre került, az eredeti azonban a XV. századra tehető. Ezt erősítették meg az 1961-es kutatások során feltárt cserépleletek. A régi templomot vette körül a négyszög alaprajzú, kb. 100x50 méteres nagyságú erődítés, sarkain egy-egy sarokbástyával. Tehát a erődfal már a hajdútelepítés előtt jóval létezett, valószínűleg a reformáció harcai valamint a török elleni védekezés tette szükségessé megépítését. E régi templom és környezete 1594-ben egy tatár csapat pusztítása következtében teljesen kiégett és tönkrement. Amikor a hajdúk 1606-ban birtokba vették ezt a területet, nem is gondolhattak akkor a templom és erőd helyreállítására. (Jó tudni, hogy a közhiedelem ellenére az elhíresült Szejdi-dúlás idején ez az erődítés bizony nem volt alkalmas az ellenállásra, így Kecskeméthi Balázs nem is itt, hanem a Kis-Szoboszlón lévő templom és erőd erősebb falai között rendezkedett be védelemre.) 1803-ban az erődfal egy részéből granárium épült, amelyet a XIX. század közepétől református paplaknak használtak.
Az első téglából készült négy tantermes iskolai épületben 1793 őszén kezdődött meg a tanítás. Néhány évtized múlva ezt az épületet is kinőtte a növekvő tanulói létszám. A meglévő kőalapokra 1840 -ben emeletet húztak. A város második emeletes épülete a fiúiskola lett. Az iskola élén a rektor állott, aki 6-8 tanítótársával együtt végezte a kálvinista szellemű oktató-nevelő munkát. A tanítók fizetését az egyház a város segítségével biztosította. Ezt az iskolába járó tanulók szüleire kivetett természetbeni, főleg termény "tandíj" egészítette ki.